‚Jó keze van!’ — jellemzik vadásztársaim az eredményesen lövőt.
„Jó szeme van!”— mondom én.
Melyik a fontosabb, melyik a gyorsabb, melyik az elsődleges:
a szem vagy a kéz?
Rodolfónak, Houdininek vagy híres bűvésztársainak felkopott volna az álluk, ha a szemünk gyorsabb lett volna, mint a kezük.

A sörétlövésnél a szemnek elegendő időt kell adni arra, hogy a pontos lövéshez szükséges, kellő mennyiségű információt „szállítani” tudja, a tudatalatti komputerünk pedig villámgyorsan feldolgozza azt, majd az ösztönös metódusok valamelyikével (lásd az előző számban) az adott lövőre jel lemző technikával — összességében stílussal! — vezeti a csövet a fegyver elsütésének pillanatára többnyire a célpont elé.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a szem – kéz koordinációnk legfontosabb eleme a szem.
A sörétlövés legmagasabb fokán valamennyi mozdulatunk, lábmun-kánk, derékmozgásunk, tartásunk, karunk-kezünk finom, koordinált mozgásának célja a szemünk kiszolgálása.

Különös képessége szemünknek, hogy ösztönösen mindig a látómezőnkben leggyorsabban mozgó tárgyra fókuszál. A fegyver felemelésének kar- és a cső vezetésének finom derékmozdu-latai többek között pontosan azt hivatottak szolgálni, hogy szemünk fókuszát a látóme zőnkben mozgó cső ne vonja el a vadról a célgömbre vagy a kettő közötti térbe. Erős koncentrálással, „ragasztjuk oda” szemünk fókuszát a vadra vagy a korongra, hogy amikor a fegyver a váll ban rögzült és elérkezett a fegyver elsütésének pillanata (a legkritikusabb pillanat!) a szemünk legbőségesebb adatot tudja nyújtani.
Nem elegendő csak a vad „felé” nézni, mert akkor csak arra „felé” fogunk lőni. Sokkal inkább annak kis részére — a fejére, begyére — kell koncentrál-nunk, azt kell élesen látnunk.
Korongvadász versenyeken a mini korong mérete 6 cm, kb. akkora, mint egy kakas feje, és gyakran 35—40 m-ről kell a versenyzőknek eltalálni azokat. Az élversenyzők több mint 90%-át eltalálják az ilyen ko- rongoknak. A látás tanult képességünk. Ők erősen koncentrálva megtanulták élesen „látni’ a korongokat.
Kicsit sokat forgolódunk a szem témája körül, de higgyék el, megéri! Ez az egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb — eleme a sörétlövésnek.

Egy szemmel vagy kettővel?
A mindennapi életünkben mindkét szemünket nyitva tartva figyelünk, beszélünk, hallgatunk, vezetünk autót vagy űzünk sportokat, pingpongozunk, te niszezünk stb. Miért kellene éppen a sörétlövésnél becsukni vala-melyik szemünket? A legtöbb ember számára a sörétlövés könnyebb és eredményesebb, ha mind a két szeme nyitva van a lövés egész folyamata során, megjegyezve azt, hogy az egy szemmel való lövés távolról sem jelent esélytelenséget. Olimpikonokat, koronglövő világbajnokokat lehet megne-vezni, akik egy szemmel lőttek, és éppenséggel az „indultak még” listáját gyarapították volna, ha két szemmel próbálkoznak. De nem ez a jellemző!
Egy szemmel lőve, hajlamosak vagyunk a célzásra, ti. a cél-gömb és a vad helyzetének tudatos összehasonlítására, mivel a célzás kétdimenziós cselek vés. Pedig egy térben mozgó célpontot eltalálni, annak „elé tartani”, odamutatni mindenképpen könnyebb há-rom dimenzióban. Ehhez pedig mind a két szem kell!
Fogadjuk el, hogy a két szem-mel szerzett információ bő-vebb, gyorsabb, a sebesség és az iránybecslés jobb, a térlátás hatékonyabb, ezáltal a szem-kéz koordináció lényegesen pontosabb. Sajnos néhányunk számára — különböző okok miatt — ez nem mindig lehetséges. A két szemmel történő lövésnél a dominánsan látó szemünknek — nevezzük vezérszemnek — kell elhe-lyezkednie a csősín mögött. Az a vezérszemünk, amelyik az „odamutatást” kontrollálja! Ennek eldöntése elsődleges fontosságú. Könnyen ellenő-rizhetjük, ha egy papírlapon egy kb. 2 cm-es lyukat vágunk, majd kiválasztunk egy tőlünk néhány méterre lévő tárgyat. Ezután mindkét szemünkkel a tárgyat nézve, az egyik kinyúj-tott karunkkal a papírlapot egy gyors mozdulattal a szemünk elé emeljük. Előbb az egyik, majd a másik szemünket becsukva, az a vezérszemünk, amelyikkel a lyukon keresztül pontosan látjuk a tárgyat.
Jobb vállunkról lőve — ha a jobb szemünk a vezérsze-münk — lesz a cső „lik iránt”, és ugyan ez fordítva a bal oldalról. A bal szemre domináns lövők jobb vállról, két szemmel lőve a cél- pontnak mindig jelentősen balra mellé fognak lőni. Ugyan-úgy azok is, akiknek mindkét szemük egyformán működik közre. Bármelyik eset fordul elő, a hiba kiküszöbölésének legegyszerűbb módja, becsukni a bal szemet.

Amennyiben a bal szem a vezérszem, és a jobb szem nem hamarosan sokkal természetesebbnek fogja érezni a lövést, éppen nyitott szemei miatt!
A harmadik megoldás az S alakú, ún. „libanyakú” agy lehet, amit igazából nem javaslok. Az ilyen fegyver egyszerre két helyet is elfoglal a fegyverszekrényben, csúnya (legalábbis az én ízlésem szerint), használata meglehe-tősen szokatlan, mindezek mellett méregdrága.
 
Összességében a jó lövés legfontosabb alapkövetel-ményei közé tartozik meg-határozni azt, hogy melyik szemünk mit csinál. Ha ez rosszul történik, az egész tanulási folyamat (a sörét-lövés másképpen) jelentőségét veszti. Határozzuk ezt meg akár most, az írás elolvasása után, és máris sokat tettünk sörétlövő tudásunk javítása érdekében. Ahhoz azonban, hogy a lövés pontos legyen, elengedhetetlenül szükséges a méretre agyazott fegyver, amellyel a következő alkalommal foglalkozunk. 

Szollár András